Fandom: The
Beatles
Szereplők: George
Harrison, Paul McCartney, John Lennon, Ringo Starr, Mal Ewans, Brian Epstein,
Mimi Smith, Mike McCartney, Peter Harrison, Elsie Starkey,
Párosítás: Starrison,
McLennon
Korhatár: 12+
Stílus: love,
kaland
Terjedelem: 5007
szó
Íródott: 2018.
aug. 6-18.
Zötyög a busz a táborhely felé. 1954
augusztusában 45 kisfiú öt nevelővel vágott neki a kéthetes nyári kalandnak. A
11 éves George máris elbújik hátizsákja szájába, és titokban szendvicset
majszol. Mellette Paul rosszallóan csóválja a fejét. Pedig ő is éhes, és az ő
táskájában is lapul némi harapnivaló. De Paul már 12 éves, nagyfiú, ő már tudja
fegyelmezni magát.
-Na ne már... Nem megmondták,
hogy a buszon nem szabad enni?
-Jajj ne csináld! Majonéz van
benne! Még a végén megromlik! - válaszolja a kis Harrison tele szájjal.
Hirtelen az előtte lévő széktámlának lökődik a feje, ő pedig félrenyeli a
falatot. Éktelen köhögőroham lesz úrrá rajta. Paul megpróbál segíteni rajta,
párszor hátbaveregeti, aztán a közben előkotort kulacsát nyújtja. George kortyol
párat, az arca vörös, liheg. Egy sorral hátrébb összepacsizik a két lurkó, a
műsor jobb lett, mint várták.
-Lennon, ha nem viselkedsz,
mehetsz haza anyádhoz! - fenyíti Ewans tanár úr. A 13 éves fiú nem mutat megbánást.
-Na oda biztos nem...-veti oda
Richie-nek. A két fiú halkan kuncog, majd John rugdosni kezdi Harrison székét.
Elől nyafogni kezd a kisfiú, hátul a nagyobb annál erősebben csinálja.
-Hagyd már abba, szegény mindjárt
sír! Te tényleg ki akarod rúgatni magad a táborból? próbál lelkére beszélni a
barátja.
-Á, úgyse teszik meg! Főleg most,
hogy jövőre úgyse jöhetünk! -szereli le flegmán John, aztán a zsebében megbúvó
dobozkára irányítja a figyelmet.
-Én is hoztam! -lelkesedik a
másik -Gyufád van?
-Minek nézel te engem? -sértődik
meg emez, és előkapja kis tűzcsiholóját.
-Aztaaa!!! Cowboyos öngyújtó...
Wow, honnan van? -ámuldozik Richie, és nem meri megérinteni a szent ereklyét.
John csak vonogatja a vállát, nem válaszol, aztán megállapodnak abban, hogy
este a ház mögött alkalmat adnak a felavatásra.
A két hosszú óra buszozás után minden
gyerek elernyedten ugrabugrál. Most átmozgathatják elgémberedett tagjaikat, és
bőröndjükön gubbasztva megehetik a hátizsákjaik rejtett kincseit. Közben
gyönyörködnek a látványban: a nádassal körülölelt tóban, a fákban, és az
aprócska házikókban, amik majd lakhelyül szolgálnak az elkövetkezendő napokban.
A táborvezető már ki is hirdeti a szobabeosztást:
-Harrison, Lennon, McCartney,
Starkey: 62-es...
-Na ez is jól kezdődik- dünnyögi
George két falat között.
-Menjünk...-áll fel Paul, kezében
a csomagjai.
-Minek hoztad el a trombitát?
-firtatja George.
-Muszáj gyakorolnom... Tudod, az
apám mániája...
-És a gitár?
-Azon meg gyakorolni akarok -mosolyodik
el a 12 éves. George is feltápászkodik, és lassan keresgélik a számukra
kijelölt kalyibát.
Hamarosan benyitnak az egyik aprócska bungalóba. Két
emeletes ágy nyúlik végig a falon, az ablak előtt asztal és négy szék. Két
tágas szekrény éhezik az emberpalánták ruháira.
-Szerinted melyiken akarnak majd
aludni? -néz barátjára tanácstalanul McCartney.
-Nem mindegy az? Mi értünk ide
előbb! -dacoskodik az ifjabb. -Én nem létrázom, az tuti! -jelenti ki.
-Hát...én is jobb szeretnék lent...-vallja
be a másik, és le is huppannak a két szemközti fekhelyre. Csak pár percig
élvezhetik a szabadság gyönyörét, aztán nyílik az ajtó, és belép John, Richie
társaságában. Utóbbi épp egymagas Harrisonnal, előbbi már az emeletes ágyat is
túlnőtte. A két fiú összenéz.
-Kismajmok... -súgja oda az
alacsonyabb. John felnevet.
-Ez jó -mondja elismerően, majd
szobatársaira szegezi tekintetét -no, kismajomk, mászás fölfelé!
A két kicsi nem mozdul, kitartanak
amellett, hogy első érkezőként övék a választás joga. A hátizsákjaik fél perc
múlva odafent landolnak.
-A kekszem! -kiált fel George -El
fog törni a kekszem! -És már indul is fel a vaslétrán. Lennon most is megelőzi,
már kezében a csemege. A kisfiú sírva rohan ki az ajtón, majd kisvártatva Ewans
tanár úr kíséretében tér vissza.
-Mit csináltál, Lennon?
-Semmit -válaszol a kamasz
szemtelen hidegvérrel.
-Hiányzik neki anyuci, azért
bőg...-támogatja barátját Richie.
-Úgy? Akkor merő együttérzésből
nem kaptok vacsorát! -vágja a fejükhöz haragosan a nevelő.
Este természetesen az összes
lurkó ott ül az étkezőben. Igaz, John és Richie tányérján mintha kevesebb lenne
az étel. És mintha a kis George nagy fájdalmakat élne meg evés közben. A 13
éves ugyanis a bokáját rugdossa az asztal alatt. Takarodókor a két kicsinek
nincs kedve vitázni. Aludni akarnak. Minden ellenvetés nélkül foglalják el a
két emeletet.
-Te... mondjunk mesét ezeknek a
kismajmoknak! - próbál valami kedvességet kicsiholni Johnból a legidősebb.
-Egyszer volt, hol nem volt, kuss volt -zárja
rövidre a dolgot a másik. Aztán mindketten kimennek, és elbújnak a kerítés menti
bokor mögé. Vége megkóstolhatják a rejtegetett bagót. Egész nap csak a
pöfékelés járt a fejükben. Felsejlik az apró lángnyelv a cowboymintával
díszített kis eszközből, amit mellesleg Ewans tanár úr égen-földön keres. Csak
John Lennon zsebe nem jut eszébe, mint lehetséges lelőhely, így lemond róla, és
ezzel tudtán kívül átruházza a kiskorúra az öngyújtó tulajdonjogát. A két fiú
tehát épp dohányzik, mégpedig Richie javaslatára egyetlen, közös szálat
adogatnak egymásnak, takarékossági okból.
***
Másnap reggel, ébresztőkor
egyedül Paul pattan ki az ágyból. A két nagyobb fiú éjfélig fent volt, George
pedig... nos, ő George. Az egész tábort képes lenne átaludni. Szerencsére a
reggeli ígérte kicsalogatja őt a bungalóból, csak azt nem mondta meg senki
előre, hogy a tornát is végig kell szenvednie előtte. És bármekkora adag
rántotta is lehetne előtte, ő csak kiszolgálja magát Richie tányérjából is. A
hoppon maradt kamasz először John-t gyanúsítja, kivételesen alaptalanul, amiből
egy fél órával később nagy verekedés kerekedik. Ewans-nek már most elege lesz,
így a két rosszcsontra zárja a 62-es ajtaját, csak arról feledkezik meg, hogy
van annak ablaka is. Így amíg az összes fiú focizik a réten, ők szerét ejtik
egy újabb szál cigaretta elfüstölgésének. Persze Richie nem tud visszamászni az
ablakon, túl alacsony. Elbújik a lépcső alatt.
Délután az egész tábor őt keresi,
még John se tudja, hol van. Tényleg nem. Úgyhogy mikor nagysokára
előkászkálódik, a többiek jól elverik megint. A tanár tüntetőleg csatlakozik kartársaihoz,
úgy véli, Starkey megérdemli a pofonokat. Elege van a büntetések kiosztásából.
Mintha meg se történt volna. Különben is, a fiúk állandóan verekednek. Este
minden ugyanúgy történik, mint előzőleg.
***
Telnek a napok. A fiúk
rendszerint fociznak, úsznak, fára másznak, és John Lennon verekszik.
Elsősorban ifjú szobatársain jár el a keze – vagy a lába-, mindig talál
alkalmat arra, hogy megruházza a két kicsit. És valahogy Starkey is mindig
benne van. Ewans elrendeli számukra a fél adag vacsorákat. A fifikás Richie
behízelgi magát a kezdő konyhalánynál, így aztán nem aggódik: csak annyit kell
tennie, hogy délután négyre odakeveredik a menza hátsó ajtajához, és már kap is
egy szendvicset, amit mindig eldug a hátizsákban, és amit este sose talál.
Korgó gyomorral kénytelen nyugovóra térni, miközben felette George teli hassal
húzza a lóbőrt. Persze a 14 éves szerint Lennon a tolvaj, de nem veri nagydobra
az ügyet. Nem kockáztatja az ütéseket.
Márpedig John Lennon tud erőseket
ütni. Rúgni is. Egész életében verekedős volt. Nem érti, ő miért ne ereszthetné
ki a gőzt, mikor végre távol van Mimi néni szigorától. Utálja a szabályokat, és
hogy azokat be kell tartani. Hogy mindig a bokor mögé kell bújniuk, ha
dohányozni akarnak, hogy apró hülyeségek miatt nem kap eleget enni. Utálja a
világot, még önmagát is utálja. Dühében egy jó nagyot taszít az ágyon. Ennek
következtében Paul lependeredik az emeletről, ráesik a kezére, és ordítani
kezd. Jön Ewans, majd ki, és Epsteinnel, a táborvezetővel tér vissza. George
odafent alszik, Richie és John állig betakarózva alvást mímelnek. A villany
feloltódik, Harrisont felkeltik, persze neki fogalma sincs, mi történt.
-Leestem -szipogja a kicsi a
földön. Dehogyis meri bemártani az idősebbet, elege van már a verésből, hátha
kap egy jó pontot nála. Ewans biztos benne, hogy máshogy van a dolog, de hát
hinni kell McCartney szavának. Ha leesett, hát leesett, sajnos nem zavarhatja
haza Lennont, pedig ez már elég ok lenne rá. Így John megússza annyival, hogy a
tábor végéig fent kell aludnia. Ezt még ő is belátja: sérült kézzel nem lehet
felmászni.
De trombitálni és gitározni se. Így
aztán délután az utóbbit felajánlja a legifjabbnak kipróbálásra.
-Csak át kellene húrozni.
Balkezes.
-Hát ez már eléggé át van húrozva
-állapítja meg George. -Sőt, a G el is szakadt.
A két fiú összenéz. Lennon. Ez
már a mindig nyugodt Paulnak is túl sok. Megtorlandó, végzetes tett. A 11 és a
12 éves nekiindul, és nagysokára megtalálják szobatársaikat a tóparton. A
stégen ülve nevetgélnek, és lógatják lábukat a vízbe. Az éjsötét szempár
találkozik a zöldessel. Egyetlen, összehangzó bólintás. A mutatóujjukat
függőlegesen a szájuk elé tartva jelzik a többieknek, hogy készülnek valamire. Bent
a vízben és a parton mindenki feszült figyelmét rejtegeti. Harrison és
McCartney odalopódznak Lennon és Starkey mögé, és belelökik őket a tóba.
Mindenki röhög, ahogy az idősebb
sikoltva kapálózik, aztán megfagy a levegő, mikor fél perc múlva süllyedni
kezd.
-Nem tudtátok, hogy Richie nem
tud úszni? Idióták! -tör ki joggal John, és azonnal menteni kezdi barátját.
George persze rohan, hogy kihúzza, de a 13 éves újból ráförmed.
-Te már eleget segítettél, kismajom!
Takarodj innen!
Így hát a kölyök lógó orral
elsomfordál.
És hol van ilyenkor Ewans? A
tanár úr semmit nem tud az egészről, hiszen áldott jó szíve elterelte a
tópartról. Az elmúlt tíz percben fagyit intézett a táborozóknak. Mire visszatér
összeterelni a kis kópékat, Starkey már bőszen köpködi a vizet a stégen fekve,
és próbál megnyugodni. Kék szeme könnyben úszik, arcán a halálfélelem és a
megkönnyebbülés keveredik.
Az egész tábor egybehangzóan
támasztja alá, hogy kivételesen a 62-es kunyhó ifjabb lakói lelkén szárad a
galiba, így most nekik ígérnek a nevelők vacsoramegvonást. Azért a jeges
finomságért ők is sorba állnak, hátra-hátranézve töprengenek, milyen ízűt
kérjenek, majd mikor kézhez kapták adagjukat, szobatársaik felé indulnak, és
bűnbánóan felajánlják nekik a nyalánkságot. John egy bólintás kiséretében
elfogadja Paul ilyenforma bocsánatkérését, ám George kezéből kiüti a
fagylaltot.
-Richie-nek nagyon érzékeny a
torka, nem ehet fagyit! Mennyit akarsz még ártani neki, te szerencsétlen?! -rivall
rá emeltebb hangon.
A kicsi sarkon fordul, és
egyenesen a faházba rohan. Ott aztán az asztalra borulva zokogni kezd. Nem érti
az egészet. A két másik 6 napon keresztül csak arra méltatta őt, hogy
piszkálják, megverjék, hát honnét kéne tudnia szegény Richie nyavalyáiról? És
persze sajnálja az egészet, ugyanolyan viccnek szánta, gyerekes csínynek. De
mégis ő lenne a gyilkos, ha a fiú valóban vízbefúl. Tényleg nem érdemel
vacsorát, nincs is étvágya. John nem engedi barátja közelébe, neki viszont
mégiscsak valahogy elnézést kell kérnie. Eszébe jut valami. A hátizsákja kis
zsebében ott egy zafírköves gyűrű. A kék díszítést míves perem veszi körül,
igazi férfiékszer, az ifjabbik bátyja aztaláról csente el bosszúból, mikor az
megette előle a süteményt. Az ő ujjáról még leesne, de Richie-nek pont jó lesz,
még a szeméhez is megy. Elrejti hát kincsét Starkey egyik nadrágzsebébe. Épp
jókor fejezi be a műveletet, ugyanis Paul érkezik a hírrel, hogy azonnal
jelenjen meg az étkezőben. A többiek már falatoznak, mikor ő helyet foglal. A
tányérja érintetlen marad, ő meg halkan sír fölötte. Ewans-nek is feltűnik az
étvágytalan kisfiú, megpróbálja megnyugtatni, és nagy nehezen belediktál két
szem kekszet. George ezek után gyorsan lezuhanyozik, és már le is fekszik.
Aludni persze nem bír.
Nem csak Harrisont bántja John gorombasága.
A fiú Richie szerint is túlzásba esett, s ezt két slukk között szóvá is teszi
barátjának.
-Olyan igazságtalan vagy vele!
Miért kéne tudnia a dolgaimról, mikor jószerivel két szót se váltottunk?
-De majdnem megölt! Csak téged
védelek!
-Persze... Annyira védesz, hogy
holnapra talán föl is köti magát szegény! Nem láttad az arcát?
-Mindig ez a nóta...Mikor lesz
már „szegény John”?
-Majd, ha szegény John nem azt
lesi hol köthet bele, mikor verheti meg a másikat! -vágja a képébe, és dühében
eldobja az égő cigarettát.
A bokor kigyullad. A két fiú
rohan, hogy kis kulacsaikban vizet hozzanak. A neszre Harrison felemeli a
fejét, és társai szavaiból rájön, mi a baj. Felkapja az asztalon lévő teli
vizeskancsót, és szalad a bokorhoz. A lángnyelvekre loccsantja az üvegedény
tartalmát, a lendülettől repül a kanna is. Persze az egy liternyi folyadék
kevés, bár jócskán apadt a tűz. Az élelmes fiú nagy hirtelenjében letolja
pizsamáját, és telibe vizeli a bokrot. Mire Lennonék odaérnek, csak halványan
pislákol, azt meg eloltja már, amit a kulacsok rejtenek.
Hárman futnak a 62-es irányába,
és megegyeznek, hogy nem tudnak semmit az esetről. Ahogy a házba érnek, George
már fekszik is le a magaslaton. Richie lök egyet a másikon, John kénytelen
mászni. Odakönyököl az ágyra, lábával támasztja magát.
- Izé…-keresi a szavakat- szóval…
kösz a tűzoltást! – és már indulna lefele, de odalent az idősebb álköhögésbe
fog. -Ja és bocsi a délutániért! -szavai nem túl őszinték, de a másik már
leengedi. Most a korelnök kapaszkodik a vaslétrán. Megsimogatja a legkisebb
fejét.
-Köszi a segítséget! -súgja oda.
Még nézi egy percig a fiút, aki -nem tudva, hogy figyelik- újból sírva fakad.
Richie-nek összeszorul a szíve, de nem tudna mit mondani. Így hát lemászik és
ágyba bújik. Lassan elmülik az éj, ahogy George lelkiismeret-furdalása is.
***
Másnap maga Epstein keresi a kis
gyújtogatókat. Lennonnal kezdi, és nem talál nála semmit. Persze hogy nem, hiszen
az előrelátóan elásta a dohánykészletet öngyújtóstul a lépcső alá. Aztán a
kancsóhiány alapján próbálkozik, a 35-ös házból hiányzik, de az ottani hét-és
nyolcévesek kizárhatók. Végül, mint mindig, annyiban marad a dolog.
A délután újabb izgalmakat hoz.
Megérkezett a postás, hozta otthonról a leveleket, csomagokat. A lurkók újból
sorba állnak. Johnnak feltűnik Richie „harmadik szeme”, amit a mutatóujján
visel.
-Hát ez a vacak honnan van?
-emeli szeme elé barátja kezét.
-Klassz, mi? -kérdezi a másik.
-képzeld, ott volt a zsebemben ma reggel!
John mondana rá valamit, de épp ő
következik az osztásnál. Fél óra múlva mindenki egy-egy fa vagy bokor tövében
olvas, és tömi magába anyuka süteményét. Egyvalakit kivéve. Paul csak ül a
lépcsőn, és ahogy végignéz a majszolgató táborlakókon, eltörik nála a mécses. Valaki
lassan mellé ereszkedik. John az. Csak ül, és hallgat.
-Anya elfelejtkezett rólam
-szipogja a kicsi. Lennon nagyot sóhajt. Ismeri ezt az érzést, nyolc éve
mindennap tapasztalja. Őt akkor nem vigasztalta senki, egyik napról a másikra
esett áldozatául Mimi Smith szigorának. „Ez Paullal nem történhet meg” -gondolja,
és a vállára rakja a kezét.
-Még soha nem tett veled ilyet,
ugye? -kérdezi. A kisfiú bólint. -Na látod! Biztos a postán veszett el! Anyukád
biztos nagyon szeret, és most is pont arra gondol, hogy mennyire örülsz a
levélnek és a... -nem mondja ki. Bemegy és kihozza a csomagját. Mimi néni
pogácsát küldött, megkínálja vele. A fiú falatozni kezd.
-Ha abbahagyod a sírást, mondok
valami irtó vicceset!
Paul erre megtörli szemeit, és
kíváncsian a másikra néz.
-Richie még mindig fél a
vihartól! -súgja oda John. Paul láthatóan nem érti, így Lennon az ég felé
mutat, ahol gyülekeznek már a fekete viharfelhők. Az ifjabb elmosolyodik, aztán
váratlanul kacagásban tör ki. Most John bámul értetlenül.
-George is fél a vihartól! -gurgulázza.
A két fiú majd' leesik a lépcsőről, úgy röhögnek, és megbeszélik, hogy egész
éjjel ébren maradnak. Minden porcikájukkal várják az estét, cinkosok már. Csak
Ewans-nek tűnik fel az egyetértés, az elmúlt években Lennon mindig kiszekálta a
kisebbeket. Most viszont gyanúsan jó, ő az első, aki engedelmesen fogat mos, és
nyugovóra tér. Paul -akinek keze már lassacskán helyrejött – hamar követi őt,
és lehunyt szemmel várják a fejleményeket.
Egyre haragosabban kavarog a
szél. A sötét fellegek seregként felsorakozva hadat üzennek a rétnek. Először
csak fenyegető cseppeket mérnek a talajra, majd gyors kopogással bombázzák a
fűszálak végtelenjét. A háztetőt is hangosan ostromolja valami. Jég.
Richie a párnáját szorongatja.
George reszket, vele reszket az ágy. Aztán hirtelen fénybe borul minden, s
nemsokára elhangzik az ég első nagy csatakiáltása. A 14 éves minden bátorságát
összeszedve felkúszik a létrán. Jön a következő fényrobbanás, a fekvő fiú
felordít, és ijedtében magára rántja szobatársát. A két rettegő lurkó egymásba
kapaszkodik. Az idősebb lassan simogatni kezdi a másik haját, és próbálja
megnyugtatni.
-Semmi baj, Georgie, semmi baj…ez
csak egy vihar, mindjárt elmúlik… A vihar az kint van, mi meg itt bent,
biztonságban -a szavai éppúgy önmagának is szólnak. Újabb robbanás-hang,
hangosabb, mint az előző, a gyerekek majd’ eltörik egymás bordáját, úgy
csimpaszkodnak a másikba. „Te most nem félhetsz, Richard Starkey, te nagyfiú
vagy, most bátornak kell lenned!” -bíztatja tovább magát a kamasz. A villámok
kisebbek, a dörrenések halkabbak, végül már az eső kopogása se hallatszik. A simogató
kéz azonban még nem állt meg Harrison hajában. A kölyök egyszercsak
felszisszen.
- Valami nagyon kaparja a nyakam!
-suttogja. Az ifjú odapillant. A gyűrű a ludas: a szép díszes foglalat éles,
vág, felkarcolta a bőrt. A nagy egy gyógypuszit ad a felsértett nyakra.
-Nagyon bátor voltál! -súgja. A
kicsi odafordítja arcát. A következő pillanatban Richie egész közel hajol,
ajkaival szétnyitja George ajkait, és megcsókolja. Valami különös,
megmagyarázhatatlan érzés rohan át mindkettőn. Hosszan nézik egymást, végül az
idősebb újra megsimogatja a másikat.
-Na milyen érzés férfinek lenni?
-kérdi halkan.
-Azt mondod…ezek után…már nem
vagyok többé kismajom?
-De még mennyire hogy nem! Reggel
meg is mondom Johnnak!
-Köszi! És nagyon jól áll ám az a
gyűrű! -sutyorog George.
-Most pedig aludj jól! -súgja a
másik, és zavartan visszamászik.
-Te is! -hallja aztán.
Dehogy alszanak! Forgolódnak
egész éjjel, és próbálnak rájönni, mi történt.
***
Reggel Richie-t kidobja az ágy.
Nyakába csapja a törölközőjét, veszi a fogkeféjét, és indul a fürdőbe. Lennon
utánaoson. Kérdőn bámul barátja arcába. Az leül a kőre, a falnak támaszkodik.
Pontosan tudja, hogy John tudja. Felsóhajt.
- Fogalmam sincs, miért csináltam…
Talán a vihar az oka… Olyan fura volt, de olyan jólesően fura…csak most nem
nagyon tudom, mi van.
-És a szüzességedet is vele fogod
elveszíteni? -érdeklődik a 13 éves.
-Azt lánnyal szokták, nem?
-Csókolózni is lánnyal szoktak,
te mégis George-dzsal tetted meg!
-Igaz… - Elgondolkodik. -Hát,
lehet, hogy az is vele lesz…
-És most ti jártok?
-Nem tudom…nem tudok semmit…csak
annyit, hogy George olyan aranyos…
-Aranyos…-ismétli John megvető
hangsúllyal. Kissé féltékeny. Eddig egyenlőek voltak, bár barátja idősebb, de
alacsonyabb. Most az egyensúly felbomlott. Richie már túl van az első csókján,
már férfi, ahogy George is az, ő meg mindennel le van maradva. Másra tereli a
témát.
-Figyelj… mi lenne, ha Pault
többé nem bántanánk? Mármint tegnap úgy kiborult a levél miatt…
-Jó, de csak ha te meg végképp
békén hagyod Georgie-t! -egyezik bele Richie. Kezet ráznak.
Természetesen a két kicsi között
is ugyanez a téma. McCartney kirángatta pajtását az ágyból, hogy kérdőre
vonhassa. Az ifjabb átöleli térdeit, állát rátámasztja, és úgy válaszol.
-Nem tudom, hogy történhetett
meg… én nem vagyok lány, ő se…mármint érted… boldognak kéne lennem, hiszen
férfi lettem, de ez akkor is érvényes, ha ő is fiú? A bátyáim is lányokat
szoktak megcsókolni! Szerinted nincs valami baj velem?
-Nézz rám George! Ne gondolkozz,
csak válaszolj! Jó volt? – Bólintás. -Akarod még? – Bólintás. – De vele akarod?
– Ismét csak bólintás.
– Annyira szépek a kék szemei! -sóhajt fel.
– Na látod! Ezek szerint szereted!
Akkor meg mit számít, hogy lány-e vagy fiú?
-Paul, te nagyon okos vagy! –
mosolyodik el. Barátja szavai megnyugtatták.
-Szóval Richie és te?
Erre már nem érkezhet válasz, a
két másik visszajön. A párocska láthatóan zavarban van, alig mernek egymásra
nézni. Aztán lassan összeszedik magukat, reggelinél már egészséges arcszínnel
ülnek egymás mellett.
Délután újdonsült szerelme
unszolására Richie bemerészkedik a tóba. George vállába kapaszkodik, a kicsi
meg egyre mélyebbre megy. Starkey meglepődve tapasztalja, hogy még egyáltalán
nem mély. Harrison mutat neki pár tempót, aztán mellkasa alá tartja karjait. Az
idősebb utánozni próbálja. A fiatalabb nem kíméli a másikat, már másfél órája
gyakorlatoznak. Egyszercsak elveszi a kezeit, Richie pedig már másfél méterrel
beljebb van, mire észreveszi.: ott már nem ér le a lába. Felsikolt, és kifelé
igyekszik.
-Nem szökünk! -kapja el Harrison,
és visszahúzza. Hiába a hatalmas, könnyező kék szemek, az ifjú tanár maradásra
kényszeríti. -Egy férfi igenis tudjon úszni! -jelenti ki, és otthagyva párját a
nádas felé indul. -Na tempózz ide! Csak öt méter, gyerünk!
A fiúnak nincs más választása:
lassan, de biztosan halad társa felé, aki a célban ránt még egyet rajta. Egészen
a nádas takarásában George viszonozza az éjjeli csókot.
-Két szerelmes pááár, mindig
együtt jááár -hallják közelről szobatársuk gúnyolódását. Lennon előbújik, a
másik kettő erősen fröcskölni kezdi. John tenyerével lenyomja az idősebb fejét
a víz alá. A növényzet eltakar: a többi táborlakó semmit nem vesz észre ebből a
kis közjátékból. Ellenben az ügyetlen kis tempókkal kifelé úszó Richie
mindenkinek feltűnik. A fiúk ujjongva tapsolnak, Ewans a fényképezőgépével
kezében fut a tóba, hogy megörökíthesse a mindeddig víziszonyos kissrác
sikerét. Közös kép is készül még ifjabb oktatójával, pár nap múlva
jelentkezhetnek a fotóért. A tábor igazi szenzációja, hogy a Gyűrű -ahogy háta
mögött hívják újabban -egyetlen délután alatt megtanult úszni.
-Kezdeni kéne valamit ezzel a
hülye névvel…nem tetszik! -Ezt már a vacsora után, George ágyán ülve nyögi ki a
nap hőse.
-Rakjunk mögé egy „O” -t! -javasolja
Paul.
-Ringo Starkey…az is milyen
hülyén hangzik már! -mond ellent Lennon.
-Áh, elég, ha lerövidítjük! Ringo
Star! Na?
-Két „R” -rel! Ringo Starr,
tökéletes! -lelkendezik az átkeresztelt. -Majd ezt írom a füzeteimre! Viszlát, Richard
Starkey, itt a menő Ringo Starr! -ujjong tovább.
A menő Ringo Starr még elpöfékel
egy cigarettát barátaival. Most a lépcső alá bújnak, immáron négyen. Paul
köhög, ahogy beleszív, George már szerzett némi tapasztalatot otthon. Hiába,
akinek két bátyja van, már 10 évesen belekóstol. A fiúk a bokor-eset óta nagyon
elővigyázatosak: ott van náluk egy pohár víz, oda dobják a csikket.
Hamar elaludnak, fárasztó éjszaka
és fárasztó nap van mögöttük.
-Csókolj meg! -nyöszörgi álmában Lennon.
-Csókolj meg! -mormolja Paul jó
két órával később, szintén alvás közben.
Egymáshoz szóltak volna? Csak ők
tudják. Vagy talán még ők sem. De minthogy mind a négy lurkó a messzi álomvilág
foglya, senki sem kéri majd rajtuk számon.
***
Ringo és George újabban minden
idejét együtt tölti. De mit csinál ezalatt Paul és John? Az idősebbnek nincs
már, aki előtt produkálja magát, akit belerángathatna a balhéiba. Tőle teljesen
szokatlanul bebújik a füzete mögé, és álló nap rajzol. A tavat, a kis
házikókat, a táborozókat. A tanárokról is megereszt egy-egy jól sikerült
karikatúrát. A kedvenc modellje mégiscsak a nemrég még anyja után zokogó kis
szobatársa. Persze csak távolról. Nem mer közel menni hozzá, nehogy a fiú
valamit félreértsen. Fogalma sincs, hogy Ewans a háta mögött áll, és elámul az
eddig vadóc kölyök tehetségén.
A kisebb közben felszerelte
gitárját a tartalék húrkészletből, s estére mindig bőrkeményedéses az ujjbegye.
De bármennyire jó rajzolni, zenélni, egyedül minden olyan unalmas. Lennon és
McCartney szövetkezik, és a másik két kölyök a tóban végzi.
Most persze semmi riadalom, Ringo
magától kászálódik ki a vízből, és csak ott kezd üvölteni.
-Lecsúszott a gyűrűm!
-És? -kérdi flegmán John.
-Azt Georgie-tól kaptam, te
süket! -és lök egyet rajta.
-Nem is igaz, a zsebedben volt!
-De Georgie rakta oda, mikor
ellopta a szendvicseimet!
Az érintett csak néz, és nem
érti, Ringo mikor, és miből jött rá. Paul oldja meg a helyzetet, minden
veszekedés nélkül önként ugrik. Felüvölt, a fenéken belelépett valamibe.
Gyorsan lebukik, és pár másodperc múlva a stégre csapja a zafírköves karikát. Kimászik,
a talpa csupa vér, jó nagyot vágott rajta az ékszer.
-Pokolba a hülye gyűrűddel,
Ringo! -morog. John felkapja, és erőlködve a karjában viszi kis cimboráját. Nem
engedi ráállni. Ewans átveszi tőle a gyereket, kap egy kis sebtapaszt, és a
maradék időben nem mehet már a tóba. Lennon majd’ beleszakad, de játssza a hős
jófiút; mindenhova elcipeli a kis McCartney-t. Este az ágyát is elrendezgeti, betakargatja.
Teljes testében remeg az egész napos erőfeszítéstől, és mintha odakövesedett
volna az ágy szélére könyökölve, nem mozdul. Átfogja ujjaival Paul nyakát, és
végre ők is átélik az első csók boldogító mámorát. A két másik rajtakapja őket,
ujjongva tapsolnak, aztán hamar csönd lesz: Ewans-nek semmi köze hozzá, hogy az
egész szoba lángol a szerelemtől.
Ringóék törzshelye George ágya, az
idősebb az ifjabb vállára hajtja a fejét, és úgy hallgatja párja kis
sületlenségeit.
-Te figyelj… Mi van, ha mi már
előző életünkben is együtt voltunk? Együtt éltünk egy nagy kastélyban, és
szerettük egymást …
-Persze, a következő életedben
meg barackfa leszel a kertemben! -vágja rá, nem nagyon hisz az ilyesmiben.
Csönd van egy ideig, aztán Harrison felsóhajt. Párja kérdőn néz rá, a kissrác
arca komoly.
-Csak azon gondolkodom, tíz év
múlva hogy tudlak majd feleségül venni…
A szemközti ágy alsó részén
felröhög a másik párocska.
-Sehogy, te hülye! Férfit nem
vehetsz feleségül, ez a törvény! -hallatszik Lennon hangja odalentről.
-Paul azt mondta, nem számít!
-áll ki az igaza mellett a kicsi.
-Sajnos de, még jól le is
csuknak, ha megpróbálod -vázolja a helyzetet kedvese. De figyelj -folytatja -,
addig meg is változhat minden… Ha meg nem… A lányokkal is megtörténik, ami
velünk… Úgy értem, mi van, ha a lány-táborban is épp így ül két kiscsaj,
szerelmesen, mint mi, és épp azon tanakodnak, hogy mehetnének hozzá a másikhoz…
-Szerintem ők lehetnének azok
-mormolja George. Ringo bólint.
-Ez a legjobb megoldás.
-Nyugodtan csókoljátok meg
egymást, nem nézünk oda! -szól fel John,
majd tüntetőleg odahúz egy széket a másik ágy elé, háttal a párnak, és magához
veszi rajzeszközeit. Paul a gitárját kéri, meg is kapja, halkan játszani kezd.
-Lerajzollak, jó? -kapja az ajánlatot.
Paul penget, John hosszasan
bíbelődik a rajzzal. Az eredmény két óra múlva, szinte mintha egy fénykép lenne.
aztán átveszi és újfent áthúrozza a hangszert. Neki is van, illetve volt, de
Mimi néni visszavitte a boltba, mikor a fiú intőt vitt haza az iskolából.
McCartney lehunyt szemmel hallgatja játékát, a szava is elakad, semminek érzi
magát a másikhoz képest. Fogalma sincs róla, hogy Lennon pont ugyanezt
gondolja, őstehetségnek tartja a kisfiút.
-Csinálhatnánk együtt egy bandát,
na mit szólsz? -veti fel.
-Benne vagyok! -lelkesedik Paul,
aztán hozzáteszi: Georgie is tud ám gitározni!
-Én dobolni akarok! -folyik bele
Ringo.
-Te kussulj Rómeó, és csókolózz a
hercegeddel! -kapja a választ. -Téged akarlak, senki mást! -suttogja aztán a gitártulajdonosnak,
de az hárít. Egy jó bandába mégiscsak kell dobos, Ringo pedig biztos nem jönne,
ha George-ot kihagynák. Az utolsó éjszaka következik, elcsattannak a
jóéjt-csókok, és lassan mindenki elalszik az ágyában.
***
Reggel aztán pakolás, a Lennon-McCartney
páros csipkedi magát, a másik falnál még javában tart a szunyálás. Ma
kivételesen az ifjabb kel korábban, látja, hogy baj lesz, és ügyetlenül csomagolja
szerelme holmiját. A bőrönd úgy csukódik, ha a két másik ráül, de végül sikeres
az akció. Már egy óra is eltelt, George a saját ruháit is begyűrte. Most már a
másiknak fel kéne ébrednie. Odamegy hozzá, a fiú arca tűzforró. Harrison megijed,
épp rohanna Ewansért, mikor Ringo elkapja a kezét, és megpróbálja visszahúzni.
-George, ne menj el! -suttogja
erőtlenül.
Hát hogy is mehetne? Ordít az
ajtó felé, Epstein hallja meg, rohan a házikóba. A fiú erős lázcsillapítót kap,
Harrisont kiküldik. Nem akar messze lenni, a lépcső alá bújik. Már csak egy
szál cigi maradt, azt nem lopja el. Inkább a csomagokat hordja ki a házikó elé,
csak a hátizsákok maradnak, ahhoz nem nyúl. Eltelik egy újabb óra, a gyógyszer
hatott, Ringónak csak a torka fáj, valószínűleg megfázott a vízben.
A kölyök megejt egy utolsó
randevút a konyhalánnyal, kap egy hivatalos, hazafelére szóló ebédcsomagot, ami
amúgy mindenkinek jár, az övén még a neve is rajta díszeleg – és mellesleg egy
szendvicsnyivel vastagabb, mint a többieké.
A négy fiú szertartásosan
elfüstöli az utolsó szál cigarettát, aztán a cowboyos öngyújtó Paul tulajdonába
kerül. Ringo és George megkapják a fotókat, halálosan boldogok, most majd lesz
mit nézegetni a magányos estéken. A két idősebb megígéri szerelmének, hogy
szombat délutánonként meglátogatják őket. Lennonnak könnyű dolga lesz, Paul
csak pár tömbnyire lakik, ellenben Ringo és George között az út maga az
örökkévalóság a város ellentétes pontjáig.
A táborozók immáron a buszon
zötykölődnek Liverpool irányában, és különböző dalocskákat énekelnek. Már aki.
Ringo -aki helyet cserélt Paul-lal - alvást mímel, míg George keze elindul az
uzsonnászacskója irányába. Meg is kaparintja a szendvicset, amit fehér papír
ölel körbe. „JÓ ÉTVÁGYAT, ÉDESEM!” -áll rajta a 14 éves kézírása, az ifjú
szerelmi zálogként a pénztárcájába rejti a cédulát. McCartney Lennon térdére
helyezi kezét, nehogy megtörténjék, ami odafele volt. Johnnnak eszébe sincs,
betartja pár napja tett ígéretét.
Lassan megérkezik a különjárat, a
szülők, testvérek ott tolonganak, hogy mielőbb viszontlássák a kis lurkókat. A
fiúk pár percig búcsúzkodnak, aztán nemsokára mindenki eloldalog.
-Egy pillanatra, Mrs. Smith
-szólítja meg Mimi nénit Ewans tanár úr.
-Na halljam, mit követett el már
megint ez az átokfajzat!
-Nem erről van szó asszonyom.
Nézze, John rengeteget rajzolt a táborban, nagyon tehetséges. Kérem, vegye
fontolóra, hogy művészeti iskolába adja! És még valamit… Az a McCartney-fiú, az
a barna ott… Nagyon jó hatással volt rá.
-Köszönöm. -csak ennyi. Mimi néni
éppúgy hálás a tanárnak, a kisfiúnak, és unokaöccsének. Bőséges, finom vacsora
a jutalom, este John egyedül érzi magát. Visszakívánkozik az idilli előző
estébe, mikor Paul és ő végre egy pár lettek. Mikor nem volt se veszekedés, se
verekedés, se büntetés, csak csók, mámor és zene. És szombaton megint csak ez
lesz, amint Paul becsukja szobájának ajtaját.
A McCartney-fiú, Paul asztalán
egy bontatlan csomag fekszik. A postai matrica alatt Mike kézírásával
kiviláglik a címzés, JAMES P. MCCARTNEY néven, felette a jelzés „a címzett
ismeretlen”. Mike fut két kört a ház körül, mire bátyja megnyugszik. Kibontja a
pakkot, persze a süti már ehetetlen, penészes szaga átjárja anya öt oldalát, de
még így is jó olvasni. Aztán kezébe veszi a cowboyos öngyújtót. Nincs mit vele
meggyújtani, de majd szombaton, talán, ha jön Lennon, lesz vele cigi is. Majd
dohányoznak és csókolóznak, mint a táborban. Ha ugyan John tényleg eljön.
-Jó étvágyat, édesem! -ad egy
puszit Harrison mama legkisebb fia feje búbjára. George belepirul a mondatba,
és rögtön elmegy a kedve az evéstől. Ezt már csak egyvalaki mondhatja neki.
Kedvetlenül kanalazza kedvenc ételét, s közben kék szemű szerelmére gondol.
Szombat, az még hét nap, ki kell bírnia valahogy. De addig belehal. Peter, a
testvére rángatja fel az asztaltól, kissé megnyújtva pólóját, bizonyos kékköves
ékszert követel, amit a menyasszonyától kapott még, és ami egészen két héttel
ezelőttig meg is volt.
-Talán, ha nem hánynád szanaszét
a holmid! -próbálja meg lerázni, de olyan pofont kap, hogy a falnak zuhanva fogát
veszti. A gyűrűről persze fogalma sincs.
A gyűrű természetesen Ringo ujján
van. Nézegeti, forgatja, sóhajtozik, és a szombatot tervezgeti. Ki kell hagynia
az ebédet, hogy jó korán odaérjen, egy másodpercnyi vesztegetni való ideje sincs,
ha a gyönyörű George Harrisont kell ölelnie. Kopogtatnak orra előtt az
asztalon, a nagyapja az.
-Úgy látom, kedveled az
ékszereket, kisunokám. Azt hiszem, itt az ideje, hogy te viseld ezt…-és ezzel
lehúzza ujjáról a csillogó óngyűrűt, és a fiú tenyerébe helyezi. A kölyök
azonnal felpróbálja, egyelőre túl bő. -Sebaj, egy-két év, és belenősz! Na és mi
izgalmas történt veled ott a tóparton? -kíváncsiskodik. A gyermek édesanyja,
-aki eleddig az ajtófélfát támasztotta, szelíden szól:
-Hagyd, apa! - ujjával közelebb
inti az idősödő férfit, s diszkréten a fülébe súgja: a kis Richie épp szerelmes…
-Ó, vagy úgy! -álmélkodik a
nagypapa, a szemében örökké ötéves lesz a gyermek. -És ismerjük a kislányt?
-érdeklődik halkan.
-Nem, még nem -vallja be az anya
-a táborban ismerkedtek meg…-és mélyen hallgat a tényről, hogy ezt a nyaralást
kizárólag fiúk részére szervezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése