Fandom: The
Beatles
Szereplők: Kathy
Best, Maureen Cox, Pete Best, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Pattie
Boyd
Párosítás: Kathy
x Pete, Mo x Kathy , Pattie x Mo, Starrison
Korhatár: 16+
Stílus: love,
dráma, hurt/comfort
Terjedelem: 2490
szó
Íródott: 2018.
jún. 13-18.
-1-
Kathy teljesen összeomlott. Csak
zokogott, semmi másra nem volt képes. Körülötte zúgtak a gúnyos füttyök, és a
tiltakozó fújozások. Odafent a négy fiú játszani kezdett, a közönség ezúttal
dühében őrjöngött. A lány fuldoklott a könnyeitől, alig kapott levegőt. Már
soha többé nem láthatja szerelmét, és teljesen eláztatta barátnője ruhájának
vállát. Mary, - akit Kathy Maureen-nak vagy Mo-nak hívott - próbálta csitítani
és vigasztalni, de nem volt valami jó benne. Csak hagyta, hogy a fülébe
ömöljenek a lány szavai.
- Hogy cserélhették le Pete-et? Ő
olyan dögös volt… olyan magas, és a szép kék szemei… Hogy képzeli az a törpe,
hogy csak úgy a helyébe léphet? Még dobolni se tud… Hülye, gyűrűs majom…Bezzeg Pete
tökéletes volt…ugye, tökéletes volt? – emelte fel a fejét, és a másik szemébe
nézett. Arca körül szinte zizegtek vörös, göndör tincsei. Társa alig érezhetően
megremegett, Kathy sírva folytatta: - Figyelj, Mo, oda kell menned a te
Paulodhoz. Oda kell menned, és meg kell csókolnod. Ki tudja, mikor cserélik le
őt is…
- De hát hogy mehetnék oda hozzá?
És megcsókolni Paul McCartney-t…lehetetlen…- utasította el a kérést.
- Oké, Nyuszika, ha nem jön
össze, két hónapig te takarítod a fodrászatot…ha sikerül, én fogom!
Erre már nem tudott mit mondani.
Pontosabban nem mert. Hogyan mondhatná meg neki, hogy egyáltalán nem akar
semmit a basszusgitárostól? Hogy pokoli féltékeny Pete Bestre? Hogy semmi másra
nem vágyik, csak Kathy érintéseire…?
Először még ő is azt hitte, tinis
kíváncsiság az egész. Csakhogy érzései egyre erősödtek. Amikor a fiúkról
kérdezték, annyit mondott nagy hirtelen, hogy számára csakis Paul McCartney
létezik. Erre Kathy bevallotta, hogy ő meg Pete-ért van oda. Hamarosan a
legjobb barátnők lettek, együtt szökdöstek ki a Cavernbe. Mo tényleges
Beatles-rajongóvá vált, és egyre jobban beleszeretett Kathy-be. A koncertek
után visszamásztak a vörös lány ablakán, ő pedig ott aludt a szőnyegen, és csupán
ez halálosan boldoggá tette. Bár a szobájában lenni is maga volt a Menyország, mégis
titkon arról álmodott, hogy barátnője karjai közt ébred majd az ágyon.
Most azonban Paul volt a
célpontja. Paul McCartney, az ő hőse, akinek a neve mögé elbújhatott, akinek
köszönheti, hogy nem zárták be a Javítóintézetbe. Ki ne hinné el egy tizenöt
éves lánynak, hogy fülig belezúgott a legcukibb Beatle-be, akiért a fél város
megőrül? Most pedig meg kellett csókolnia. Nem a takarítás miatt, igazából
szerette rendbe tenni a szalont, egyedül lenni, bőgetni a zenét, és göndör
szerelméről álmodozni. Inkább örömet akart szerezni Kathy-nek. És reménykedett.
Reménykedett, hogy a többi rajongó
fellöki, eltapossa, és neki soha többé nem kell titkolóznia. És
reménykedett, hogy ha mégis összejön, a húszéves fiú csókja kitörli belőle leszbikus
vágyait.
Az utolsó dalt játszották, a két
barátnő előrenyomult. A kisírt szemű még tolt egyet a másikon, aki enyhén
remegve elindult. Odaköszönt az útjában álló George-nak, aztán határozott
léptekkel Paulig haladt. Mély levegőt vett, és megtette. Rövid, nyelves csók
volt, még végiggondolni se tudta, de a rajongók hada már három méterre sodorta
tőle. Nagy nehezen megtalálta Kathy-t. Együtt indultak ki a Cavernből, amely mellett
kisebb tömeg dulakodott.
- Odanézz, verik Ringót! -kiáltott
fel Mo.
- Dögöljön meg! – válaszolta haragosan
a vörös.
A félúton lévő park egyik padjára
ültek, és mindketten zokogni kezdtek. Kathy azt hitte, Mo extázisában sír. A
rideg valóság az volt, hogy a Paul McCartney-val történt érintkezés nem
váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Még mindig marta s kínozta az egykori osztálytársnője
iránt érzett szerelem. És nem tudta elviselni, hogy a vörös annyira szenved. Tetejében
másnap legalább hússzor el kellett mesélnie a többieknek, mennyire boldog most,
hogy - bár pár másodpercre csak-, de övé lett Liverpool legmenőbb hapsija. Soha
nem utálta ennyire a világot. Nem is sejthette, hogy ez még csak az eleje
érzelmi megpróbáltatásainak.
Három héttel később Kathy
lelkendezve futott munkahelyére. Mintha egy teljesen másik ember állt volna az
addig minden nap zokogó lány helyében.
- Képzeljétek, micsoda fantasztikus
dolog történt! Új pékfiú van az utcában, hát sose fogjátok kitalálni, hogy ki!
Pete, az ÉN Pete-em, Pete Best otthagyta a zenélést, és most pék, és
találkoztam vele, és beszéltünk, és adott két kiflit…-hadarta izgatottan. És
onnéttól kezdve mindennap elment a pékségbe, és találkoztak, és beszéltek, és
Pete adott neki két kiflit. Maureen pedig hosszú negyedórákat zokogott a
mosdóban, és meg akart halni.
Fél év múlva nyílt színen kapta
el a bőgés, mikor a Pete és Kathy esküvőjére szóló meghívót átvette. Még
egyedül volt bent, de a könnyei akkor sem apadtak el, midőn kollégái beértek.
- Szóval már tudja, hogy az a
szemét Paul megcsalta Jane Asherrel- súgtak össze a lányok, aztán sorra
megölelték. Egyikük leszedte a már évek óta Mo tükre mellé kiragasztott Paul McCartney-képet.
- Sose fogom tudni kiverni a
fejemből… - szipogta a tizenhét éves. Hálás volt a sorsnak, Paulnak és
Jane-nek, hogy így egyeznek az események. McCartney újra megmentette.
-Jajj, dehogynem! Elmegyünk
Kathyék menyegzőjére, és mulatunk egy jót!
Így hát ott kellett lennie a
frigykötésnél. A szertartáson majdnem elájult, rengeteget ivott, az ételt pedig
kihányta. Ott ült egyedül a vécé padlóján, és ismételten nem tudta abbahagyni a
sírást.
A friss házasok egy másik
kerületbe költöztek. Egy ideig még jöttek a telefonok, később el-elmaradtak,
aztán teljesen megszűntek. Pár hónap múlva Maureen érzelmei is kikoptak.
-2-
Egy magas, szőke lány rohant be a
szalonba. Frizuráját szemmel láthatóan tönkretette a korábbi vihar. Csak
mosást, szárítást kért, és reménykedett, hogy már nem kapja el az eső. Mo vette
kezelésbe: leültette a székbe, és fejét hátrahajtva kellemesen meleg vizet
eresztett vendége hajára. Mikor azonban a sampont kezdte belemasszírozni
bőrébe, a szőke hamarosan kipirult és hangosan felsóhajtott.
-Minden rendben? Csak nem
allergiás vagy? - kérdezte Mo.
-Semmi baj, csak...nagyon
izgatott vagyok a casting miatt. - szabadkozott.
-Te színésznő vagy?
-Jajj, dehogyis! Csak modell, Pattie
Boyd … Talán már láttál egy két-plakáton ...
Maureen-nak nem mondott sokat ez
a név, de jobban megnézte a lehunyt szemű kuncsaftját. Valóban ismerősnek tűnt.
És gyönyörűnek találta, annak ellenére, hogy inkább a hétköznapi lányok
tetszettek neki. Időközben megbékélt vonzódásával, hisz úgyse tudott ellene tenni.
Elfogadta, hogy felsőbb erők döntik el, kibe szeret bele. A titkolózás élete
része lett, bár senkit nem nevezett nyilvánosan a szerelmének. A többi lány
tudomásul vette, hogy Paul egy életre összetörte a lassan nagykorúvá érő
fodrász szívét. Pattie-vel remekül elbeszélgettek, amíg a haját beszárította.
Extra tartós lakkot fújt rá, és hogy biztosra menjen, még az esernyőjét is odaadta
a lánynak. Viszonzásul megkapta élete legnagyobb borravalóját, és egy boldog
puszit az arcára. Ettől el kellett pirulnia. Pattie délután visszatért, de Mo
már hazament. A modell csalódottan távozott.
A későbbiekben egyre gyakoribb
vendég lett. Maureen szinte remegve várta, mikor lép be az ajtón. Megfigyelte,
hogy a lány leginkább péntek délutánonként látogatja a szalont, így mindig
szívesen ráállt a cserére, ha kollégáinak esti programja volt. Egyre inkább rátört
a féltékenység, ha Pattie nem az ő kezei közé került, de a szőke is morcosan,
szinte ellenségesen viselkedett a többi fodrásszal. Hamar rászokott, hogy
odatelefonáljon, és időpontot egyeztessen Mo-hoz. Mikor ő vette fel a telefont,
pár szót is váltottak, ami később tízperces beszélgetésekké duzzadt. A barna
hajú alig várta, hogy felemelhesse a kagylót, önjelölt recepciósként mindig ott
termett a készüléknél, ha az megszólalt. Előbb-utóbb főnöke is észrevette ezt a
lelkesedést, és ezzel egyidőben a többi vendég hanyagabb kiszolgálását.
-Idefigyelj Mo, egyre többen
panaszkodnak rád. Én igazán örültem, hogy levetkőzted azt a gyerekes viselkedést,
ami még Kathy idején volt jellemző rád, de úgy látom, hogy most ezzel a
modellel nagyon kivételezel. Ő is csak egy ugyanolyan vendég, mint a többiek,
érthető? Tessék gyorsabban dolgozni, rendben? -oktatta ki. A lány fejét
leszegve bólogatott.
-Igyekezni fogok - ígérte halkan.
Pontosan tudta, hogy képtelen lesz betartani. Abban a pillanatban jött rá, hogy
Pattie nem egy egyszerű kuncsaft számára. Boldog volt a manöken közelében, csak
arra kellett figyelnie, nehogy elszólja magát akár egy mozdulattal vagy
tekintettel is. Kolléganői ebből csak annyit vettek észre, hogy a kis Maureen végre
pótolta egykori legjobb barátnőjét.
-Már csak egy klassz pasi kéne
neked! - vetették oda, de ő csak rázta a fejét.
- A végén még tényleg
Beatle-feleség lesz belőled…- vágta rá valaki, de a többek azonnal lehurrogták.
- Hagyd már békén ezzel, azt akarod,
hogy megint csak bőgjön egész nap? - ripakodtak az elmés jósra.
- Kérem a hölgyeket, a vendégekre
koncentráljanak! - zárta le a témát a főnökasszony. Mo talán most először
rendkívül hálás volt a szigoráért.
Amúgy is idegeskedett. A szőke
nem jelent meg. Még csak nem is telefonált.
Önként vállalta hát a takarítást, hogy kiszellőztethesse a fejét. Zárás
után felrakott egy lemezt, és nekiállt a partvissal. Egyre azon rágódott, hogy
mi történhetett. Az a banya üldözte volna el a háta mögött? Vagy baleset érte? Tán
elrabolták, vagy megerőszakolták? Beleborzongott a gondolataiba. Próbálta azzal
nyugtatni magát, hogy a lány csak elfelejtett szólni egy castingról vagy
fotózásról. Arra riadt fel, hogy valaki kopogtat a szalon üvegablakán.
Pattie volt az. Ahogy a fodrász
kinyitotta az ajtót, a magasabb hadarni kezdett:
-Azonnal szedd össze a fésűidet
meg az ollóidat, holnap fontos válogatás lesz, jössz velem Londonba!
-Hogy mi?
Pattie megmutatta a két jegyet,
és hozzátette: -Igyekezz, fél óra múlva indul a vonat!
Mindkettőjük szerencséjére Mo
addigra elkészült, így csak összeszedte a kellékeit, és harminc perc elteltével
valóban a vonaton zötykölődtek. Kibeszélték a heti eseményeket, persze az
alacsonyabb hallgatott arról, hogy megfeddték. Mint ahogy Pattie sem vallotta
be, hogy anyja lehurrogta, hogy minek csináltatja a világ másik végén a haját. Most
teljesítette a szülői kérést. Épp most, mikor a család nem tartózkodott otthon.
Pattie a tágas fürdőbe vitte az
egyik széket. A másik mosni kezdte a haját, majd megtörölgette, és elkezdte
előre húzogatni a tincseket.
-Na és milyen hajat akarsz? -
kérdezte. Pattie hallgatott, míg Mo keze egyre lejjebb siklott a haján, egy
ujjával mutatva a szintet a fülénél, aztán az állánál, később vállmagasságban,
majd a tincs végül kicsúszott, és immáron a lány melleit simogatta. -Istenem…sajnálom…-ugrott
fel, és könnyezni kezdett. Elszúrta, végképp elszúrt mindent.
-Nem Mo, ne sírj, könyörgöm, ne
sírj…Hallod? Nincs semmi baj, semmi baj…-ölelte meg a lányt, aztán ujjaival letörölte
a könnycseppeket. Gyengéden megcsókolta. - Azóta beléd vagyok esve, hogy
először hozzámértél…-vallotta be suttogva. A másik elmosolyodott. Csókkal
honorálta a beismerő szavakat.
- Édesem…-sóhajtott fel a modell-
a válogatás igaz, tényleg vágnod kéne vagy öt centit a hajamból…
- Persze, csak adj pár
percet…hagy igyak egy pohár vizet… remeg a kezem…
Mo lassan lehiggadt, és
összeszedte magát. Kislányos frufrut alakított ki, és vállig érő fazonra vágta
Pattie haját. A modell még sose érezte ennyire szépnek magát. Kézenfogta
újdonsült kedvesét, a szobájába vezette, és adott neki egy rózsaszín
selyemhálóinget. Illendően elfordult, amíg a másik átöltözött, és jómaga is
ruhát váltott.
- Akarsz velem aludni? -kérdezte
teljesen feleslegesen. Végigcsókolózták az éjszakát, aztán a fodrász reggel még
vizes fésűvel és egy hajszárítóval tökéletessé formálta Pattie-t a nagy
meghallgatás előtt.
- Eszedbe ne jusson fizetni!
-intette szerelmét.
-Ha csak így nem…- válaszolt a
másik, és hosszan megcsókolta Mo-t. -Mit mondasz majd anyádnak?
-Az igazat. Hogy a barátnőmnek készítettem
frizurát, és nála töltöttem az éjszakát.
Pattie nevetett, aztán
elindultak. A szőke a Hilton Hotelbe, a barna meg haza, Liverpoolba.
Egy hét múltán csöngött a telefon
a kikötőváros szalonjában. Mo pirulva ugrott, majd csalódottan adta át a
kagylót főnökének, akit az ismeretlen hang a telefonhoz kért. Pár elmorgott
mondat után hívatta a fiatal lányt.
-Mégis mit képzelsz, ki vagy te,
valami sztárfodrász? Hogy ajánlkozhattál valami filmbe az engedélyem nélkül,
he? Én kitanítottalak, elnéztem a kilengéseidet, elviseltem a hisztijeidet, és
ez a hála?! Rendben Mo, menj, mehetsz…de vissza ne gyere, ott az ajtó!
Tíz perc múlva már kint is volt.
Még hallotta az újabb csörrenést, és ahogy a tulajdonos mérgesen belemondja a
kagylóba: - Maureen Cox kisasszony hál’isten már nem dolgozik itt!
Sírva rohant az első
telefonfülkéig. Pár pennyt bedobva tárcsázta kedvesét.
- Oh, Mo, mi történt? most
beszéltem a főnököddel, azt mondta, már nem vagy ott…
- Én se értem…valami filmről
beszélt, aztán kirúgott-szipogta.
- Ne aggódj, van munkád! Egy
filmbe válogattak be, és rávettem a rendezőt, hogy hagy csinálhasd a statiszták
haját…Istenem, drágám, úgy sajnálom, hogy ezért lapátra tettek… De legalább
együtt leszünk, és kitalálunk valamit!
Ez lelkesítette Mo-t is, mikor
utolsó pénzén vonatra szállt, hogy egy londoni stúdió kihelyezett
fodrászműhelyében gyakorolja hivatását. S méginkább bezsongott, mikor megtudta,
hogy a film főszereplői a Beatles tagjai lesznek. Persze nekik külön
helyiségben vágják a hajukat, így a közelükbe se férkőzhetnek. Maureen-t nem
érdekelte, bár elöntötte a kedves emlék, ahogy régen Kathy-vel a koncertekre
jártak. A fájdalom végleg kitörlődött belőle, sebeit Pattie csókja maradéktalanul
begyógyította.
Szerelme sűrűn, és gyakorta
indokolatlanul látogatta itt is, de ezúttal senki nem húzta a száját. Mindenki
hozzászokott a nyafka modellekhez. Jelenlegi kolléganői szerették volna
tehermentesíteni, de Mo hálálkodva visszautasította. Azzal védekezett, hogy ők
már megszokták egymást. Délután, egy hosszabb szünetben a szőke ismét Maureen
székébe huppant.
- Gyere - húzta ki Mo – találtam
itt egy üres szobát- és huncutul elmosolyodott. A folyosó végéig vezette a
másikat, lenyomta a kilincset, és behúzta magával.
- Végre kettesben - sóhajtott fel
Pattie, és a falnak nyomva hevesen csókolni kezdte Mo-t. Pár pillanat, és egész
közelről torokköszörülést hallottak.
-Franc…-sziszegte a szőke, és elrebbent
kedvese mellől. Félve emelték fel a fejüket, és legnagyobb meglepetésükre
George és Ringo állt előttük.
-Szerintem ők lehetnének azok - mormolta
félhangosan George. A dobos bólintott.
- Ez a legjobb megoldás.
A két lány értetlenül nézett. A
fiúk egymáshoz simultak, és gyengéd csókolózásba kezdtek.
- George és én járunk - magyarázta
Ringo -, és az a helyzet, hogy már le is buktunk. Brian, a menedzserünk
ránkparancsolt, hogy azonnal szerezzünk barátnőt magunknak
- Nem akarunk tőletek semmit…csak
játsszátok el, hogy velünk vagytok… Biztos lesznek fotózások, meg ilyenek… Na,
mit szóltok? - vette át a szót a gitáros.
-Egy fenét! - vágta rá azonnal Pattie.
- Mi a baj ezzel? -értetlenkedett
Mo.
- Csak annyi, hogy ezzel a
dumával akarnak minket az ágyukba csalni! Gondolom, ráizgultak a csókunkra…
- Ne csináld már! Kérlek, Pattie,
nézz rájuk… el se bírják engedni egymást… Különben meg belegondoltál… ha mi
őmellettük feszítünk az újságokban, ők meg eljönnek, és bemutatkoznak a
szüleinknek! Hosszú távon nekünk is kellenek alibi-fiúk…
-Na jó, ha ez neked fontos…
-Ha mégis csak arra kellünk,
egész életünkben a fejemhez vághatod! -ajánlotta fel Mo.
-Természetesen mi is felvállalunk
titeket a családotoknál. Engem is nyaggat az anyám, hogy mutassam már be a
kislányt…mégse állíthatok haza Ringóval…
- És akkor melyikünkkel akarsz
hazaállítani? - kérdezte Pattie. A többi három megkönnyebbült: a kérdés a
beleegyezés jele volt.
- Sosem bántanám meg Richie-t
azzal, hogy a szeme előtt kiválasztok egy nőt…
Csend lett. Mind a négyen
képtelenek lettek volna választani. Csókokba menekültek a feladat elől. Aztán Mo-nak
eszébe jutott valami.
-Fej vagy írás? -kapott elő egy
érmét a zsebéből. Mindannyian bólogattak. A feldobást a fiúkra bízták.
- Oké, ha fej, Pattie-nek
választunk, ha írás, nekem.
-Írás.
- Ha fej, Ringo, ha írás, George –
határozta Pattie. Az érme felrepült, George pár perdülés után a kezére csapta. Feltárta
az érmét. Fejet mutatott. Az új párok zavartan mosolyogtak egymásra, miközben
valódi kedvesük kezét szorongatták.
- Ez most nagyon furcsa … -sóhajtott
fel George.
- Tudjátok, Liverpoolban azt
hazudtam, hogy Paul-ba vagyok szerelmes… utána mindig azzal nyaggattak a
kollégáim, hogy egy Beatle-hez megyek feleségül…
- Ki tudja…- kacsintott Ringo – a
végén még igazuk lesz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése